Székelyudvarhely hőn szeretett polgármestere ismét rettenetesbe kapcsolt, mint annak idején az előző mandátumának közepe táján, amikor egymást követték a város által megnyert támogatásokról szóló közlemények.

Repkedtek a milliók dollárban, lejben, euróban. Az egyszerű ember csak kapkodta a fejét, és naponta elmondhatta a kocsmában, hogy lesz itt bizony Kánaán, vagy (Székely)földre leköltöző mennyország. Az önfényező híradások szerint annyi millió eurót nyert a város, hogy abból nem csak Székelyudvarhelyt lehetne felújítani egyik bejáratától a másik kijáratáig, hanem még a környező falvakat is- így hittük. Már aki hitte.

Az ezer decibellel beharangozott pályázati pénzekből finanszírozható nagy fejlesztéseknek nyomát sem látni a mai napig. Prosperitás, fejlődés és haladás helyett továbbra is be kell érnünk a fejetlenséggel, a poros, koszos, feltúrt és rosszul betömött útszakaszokkal, az állandó forgalmi dugókkal, a szürkeséggel, a középszerűséggel és a mindezeket kísérő egyre rosszabb közhangulattal.

Nem baj, ha nem tudtunk egy banit se elkölteni az eurómilliókból, mi továbbra is pályázunk, továbbra is nyerünk. Elkezdhetnénk gyanakodni, hogy Székelyudvarhelynek érdemes odaítélni bármilyen támogatást, mert úgy sem tudja elkölteni, így az összes megnyert pénz visszavándorolhat az államkasszába, de jól hangzik, hogy megnyerte valaki. Ráadásul székelyföldi város nyerte meg. Tehát egy panaszkodó hangot se halljon Bukarest, mindenki kussoljon arról, hogy a román központi hatalom elhanyagolja Erdélyt, vagy nem viseli szívén Székelyföld sorsát. Ők aztán (mármint a bukaresti hatalom) tényleg nem tehetnek arról, hogy mi ügyetlenek vagyunk, amit nyers székelységgel egyszerűen csak balfaszkodásnak szoktunk mondani szűkebb haveri körben.

Székelyudvarhely hőn szeretett polgármestere, a nép hőn szeretett fia legutóbb arról számolt be, hogy ismét nyertünk. Pénzt. Nem is keveset. Közel 20 milliót. Lejben. Az közel 4 millió euró.

SZÉP!- lenne, ha ezzel az összeggel is nem járnánk úgy, mint a többivel, hogy nem lett semmi belőle, de jól hangzott a választások előtt.

                                        (Fotó forrása: Gálfi Árpád polgármester hivatalos facebook oldala)

Pár nappal ezelőtt szintén egy megnyert támogatásról posztolt a polgármester. Ugyanaz a hőn szeretett. Akkor éppen egy hulladékudvar megépítésére kapott többmilliós támogatásnak örvendezett. Egyedül. Illetve nem egyedül, mert állítólag a miniszter mellett még a miniszterelnök is jelen volt a támogatási szerződés aláírásánál. Nem a magyar miniszterelnök. Az nem áll szóba már évek óta Gálfival. A román. Az még szóba áll. Jól jön neki, hogy olyan magyarokat támogathat, akik képtelenek elkölteni a pénzt, így aztán az visszakerülhet a központi kasszába, de mégsem mondhatja senki, hogy nem volt meg a támogatási szándék.

                                     (Fotó forrása: Gálfi Árpád polgármester hivatalos facebook oldala)

Szóval lesz itt hulladékudvar. Helyesebben lehetne, de nem biztos, hogy lesz.

Jó lenne, ha mégis megépülhetne az a hulladékudvar, mert hulladék az van bőven Udvarhelyen.

Ha így haladunk, már csak hulladék marad…

Apa a gyerekét, gyerek az apját soha nem szabad megtagadja- ezt tartja a mondás. Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere úgy tűnik, komolyan veszi (és jól teszi) e mondás lényegét és még csak el sem ítélte csemetéjét, aki "üzemanyag lopás bűncselekményébe" keveredett. Saját facebook oldalán érdekesen fogalmazott a polgármester:

"Megdöbbenéssel fogadtam a hírt, hogy kisebbik fiam bűncselekménybe keveredett, ugyanis jelen volt egy bűncselekmény helyszínén, amikor kiérkeztek a rendőrök."

Nincs ebben semmi váratlan, Gálfi gyakran hajlamos a maszatolásra, a dolgok esszenciájának kicsinyítésére, vagy teljesen figyelmen kívül hagyására, ugyanakkor a jelentéktelen dolgok felnagyításának versenyében bajnoki címet érdemelne.

Nem! Gálfinak a fia nem bűncselekménybe keveredett, mert "jelen volt egy bűncselekmény helyszínén, amikor kiérkeztek a rendőrök", hanem nemes egyszerűséggel több társával együtt üzemanyagot loptak egy munkagépből. Nem egy bevásárlóközpontban történt, ahol véletlenül annál a polcnál álldogált, ahol tettenértek másokat, hanem egy elhagyatott, kietlen építőtelepen álló munkagépből csapolták le a motorinát. Ez azért egy kicsit másképp hangzik. 

       (a kép illusztráció)

De a történetben nem is az a meglepő, hogy a közszereplő Gálfi a tolvajláson rajtakapott fiát nem tagaja meg, hanem az, hogy a lopást elkövető fiatalember egy közkedvelt székelyudvarhelyi focicsapat tagja és ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatosan a futsal csapat vezetőségének semmilyen állásfoglalásával nem találkozhattunk. Eddig.

Pedig ha adna egy kicsit magára és jó hírnevére ez a csapat, akkor nem folytatták volna a Gálfi által elkezdett maszatolást, hanem hivatalos nyilatkozatban elítélték volna (egykori) csapattársuk bűncselekményét. Azért írtam, hogy "egykori", mert már az eset kitudódásának másnapján meg kellett volna váljanak a lopáson rajtakapott csapattagjuktól.

Ellenkező esetben a székelyudvarhelyiek nem fogják tudni, kinek szól az üzenet, amikor a futsal meccsen a nézők azt skandálják, hogy "Hoții, hoții... ”

Ugyanis eddig csak egy-egy rossz bírói döntést jutalmaztak a "tolvajok, tolvajok" rigmusokkal, eddig nem lehetett kérdés, hogy kiknek szól az üzenet. Ha továbbra is helyet kap a csapatban Gálfi Árpád fia, mostantól kezdve már elbizonytalanodhat bárki, ha tolvajozást skandálnak a lelátókról, mert nem lesz egyértelmű, hogy kinek szól az elégedetlenség.

Talán még maga Gálfi is kényelmetlenül érezheti magát ezután a lelátókon, valahányszor tolvajt kiálltanak a szurkolók... 

Adódik a kérdés, hogy ha történetesen nem a polgármester fiáról derül ki, hogy lopott, hanem a futsal csapat, vagy bármilyen csapat egyik-másik "közönséges halandó" tagjáról, akkor is ugyanerre a maszatolásra számíthattunk volna?

Nem hiszem!

   Amikor Zsigmond király városi rangra emelte Székelyudvarhelyt, valószínűleg nem sejthette, hogy hat évszázaddal később a "helyi trónra" egy olyan vezető kerül, akinek mindössze pár év leforgása alatt sikerül  falusi, vagy tanyai szintre visszazülleszteni jobb sorsra érdemes szülővárosunkat.

   Most tekintsünk el attól, hogy a szóbeszédek alapján Hallámfalva POLgármestere néha olyan (város)vezetési stílust enged meg magának, hogy Észak-Korea sírva könyörög a receptért. Az ehhez hasonló hiányosságok mellett még a fejlesztések működhetnének. Talán. De városi fejlesztéseket nyomokban sem tartalmaz a városvezető teljesítménye. 

   Mi sem jelzi jobban Gálfi alkalmatlanságát, mint az, hogy miközben sorban távolodnak el tőle egykori támogatói, munkatársai, és amikor már-már minden fejlesztési projekt a megvalósíthatatlanság veszélyébe került, ő több napon át fontosabbnak tartja a sporteseményekről való beszámolóit, mint azt, hogy a valóságot tudassa a városlakókkal falustársaival a fejlesztéseket, uniós pályázati pénzeket illetően.

   A pepecselés, "a tökölés nagymestere" díjat simán kioszthatnák neki, ha már ekkora sportrajongóvá nőtte ki magát és kupákat tölt meg pezsgővel. Csak nehogy úgy járjon, mint anyámék egyik régi ismerőse, aki a rendszerváltás előtt valamilyen ötezer lejes csekk-könyvvel annyi pénzt nyert, hogy Daciát, vagy blokklakást vehetett volna belőle, de addig elmélkedett a legjobb befektetés lehetőségén, ameddig a 90-es évek végére két üveg bort tudott venni az összegből. Mind megitta a pénzt és be se rúgott tőle.

   Majdnem biztos, hogy a megnyert pályázatok projektjei nem fognak megvalósulni. 

   Kiváncsian várom, hogy 2024-ben miről fog beszámolni a "nép fia", helyesebben beszámoltatni (egy írástudó bérencével), mert 2020-ban egy beszámolónak csúfolt szennylapjával meg tudta tölteni  a várost. Most tényleg tartozik egy beszámolóval. Kizárólag az igazságról. Mert ha az igazságot írná, vagy iratná le, akkor elég lenne egy cédulányi felület.

Ennyit kellene írjon beszámolóként: "Bocsánatot kérek! Nem értek a városvezetéshez! Nem tudtam, hogy ehhez is érteni kell!"

   A városházáról menekülőknek, a választóikat szembeköpő POL-os(ka) megfutamodó brigádnak pedig üzenem több ezer székely(udvarhelyi) nevében, hogy ne feledjék: ha az értelmesek távoznak, vagy csendben maradnak, az a hülyék erősödését eredményezi. Nálunk pedig mindez múlt időben is megállja a helyét. Nálunk meg lett az eredmény!

Udvarhelyen valami nem klapPOL: Lemondanak, vagy nem, viszont ez biztos. Vagy nem...

Ember legyen a talpán, aki az elmúlt hetek, hónapok lemondás-sorozatának ritmusos dobpergésétől megszédülve még arra is képes, hogy átlásson a szitán, mi is történik Székelyudvarhelyen, ebben a jobb sorsra érdemes városkában. Ember legyen a talpán, aki manapság képes értelmezni a székelyudvarhelyi (nem mellesleg kétharmados többséggel bejutó) POL politikai tevékenységét.

Ja? Hogy ők nem is politikusok? Akkor mit keresnek, vagy mit kerestek a politikában? Miért ragaszkodtak 2020-ban ahhoz, hogy néhány "civil" hangadó maga köré gyűjtve még pár jóhiszemű tájékozatlant, egy kölcsönkért, vagy bérelt párttal (POL) megszédítsék a székelyudvarhelyieket?

Nem izgalmas, amit tettek, de legalább bosszantó azért, mert összehoztak maguknak egy gittegyletet, telehazudták a várost összefogásukról, kitartásukról, csapatszellemről, egységről és egy kétharmados választási győzelem után megpróbálták politikai sikerként eladni a fingreszelést. Azt hitték, hogy ha a fingreszelés kellőképpen hangos, már politikának minősíthető. 

(Így indultak, ennyien indultak)

A POL-osok bűne az, hogy el akarták adni és el is tudták adni a fingreszelést városmentő politikai stratégiaként. Székelyudvarhely jelentős többségének pedig az a bűne, hogy vevő volt erre a bóvlira. Most ennek isszuk a levét.

Emlékezzünk vissza, hogy 2020-ban a "választások éjszakáján" Székelyudvarhely felett dicshimnuszoktól zengett a bethlenfalvi trágyaszagú ég, és akkor éjjel talán a téglavető cigányok gazdagodtak volna meg a legjobban, annyira kellettek volna a téglák a mellek veregetéséhez.

Azóta mi történt? Azóta az egyre fogyatkozó POL "csapat" folyamatosan háttal ül a lovon és nem értik, hogy a horizont miért távolodik. Mert azóta bizony már elég sok víz lefolyt a szennyvízzel dúsított Küküllőn, de csak azt láthattuk, hogy ha az olimpián indítanának egy "önmagunk tökönszúrása" versenyszámot, a POL csapat aranyérmet nyert volna eddig. Többször is. Egymás után.

Miközben a 2020-ban nagy lendülettel indulók most lehajtott fejű, elcsendesedett lemondókként adogatják egymásnak a polgármesteri iroda ajtajának kilincsét, lassan elfogytak a bérelt pártjuk listájáról, de a megmaradtak még mindig mentegetőznek nyilatkoznak:

- Látják, hogy az általuk két éve támogatott Gálfi Árpád teljesen alkalmatlan a városvezetésre (én már 2016-ban is láttam)

- A választások előtt is látták, de a kisebb rosszat akarták támogatni 

- Most már lemondanának, de mondjon le Gálfi is

- Ha nem mond le Gálfi, akkor ők sem. Legalábbis azok nem, akik még megmaradtak a hiányos csapatban

- Ha mégsem mondanak le, akkor ők akarják jelölni újra az alpolgármestert a megüresedett székbe. Abba a székbe, amelyiket ők szabadítottak fel.

Ha a 2020-as választások óta tapasztalt "politikai" megnyilvánulásokra, és nyilatkozatokra keressük a magyarázatot, talán a legjobb választ Hervey Cleckley könyvéből, Az épelméjűség álarca (The Mask of Sanity) című könyvből hámozhatjuk ki: 

"A pszichopata tökéletesen szalonképes, pontosan tudja, mennyi szenvedést tud cselekedeteivel okozni környezetének, csak éppen nem törődik vele..... A veszélyt az is növeli, hogy a pszichopátiás ember... gyakran igen jó intellektusú, simulékony modorú ember, aki kedvességével még a szakembert is megtéveszti. A pszichopata embert leginkább a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi.... a pszichopaták nagyon jól elő tudják adni magukat, mindig, de mindig valaminek és/vagy valakinek az áldozatai, ellenük a világ összeesküdött, pedig valójában zsenik."

Kétségbeejtő, hogy ezek a bérelt pártból észt osztani akaró emberek, az általuk korábban támogatott, de most lemondásra felszólított vezérükkel együtt egyetlen megvalósításról, vagy megoldásról sem tudnak beszámolni, de a problémákat legalább kezdik a nevükön nevezni.

Az egyik fajsúlyos probléma az, hogy annyira hiányzott Gálfinak ez a csapat és annyira hiányzott ennek a csapatnak is Gálfi, mint vasorrú bábának a mágnes. De ez legyen az ők problémájuk.

A mi legnagyobb problémánk, Székelyudvarhely legnagyobb problémája az, hogy ezek továbbra is játszadozni szeretnének a mi jövőnkkel, mint debil gyerek a gyufával. Másfél esztendeje úgy ünnepelték őket, mint a város megmentőit, ma pedig fejvakargatva kérdezzük, hogy biztos, hogy Bunta, vagy Szász Jenő rosszabbak voltak?

Van azért jó hírem is: Ha egy újabb közelgő világvége híréről olvasunk majd, nekünk nem kell elcsüggedni. Bármilyen világvége jóslattól mi még nyugodtan tervezhetünk nyaralást és a fagyasztóban tárolt húsokat se kell kiolvasztani, nem kell megenni hamar, mert Székelyudvarhely legalább 30 évvel le van maradva a legközelebbi falvaktól is. Minket semmilyen közelgő világvége nem érintene. Talán ennyi az összes érdeme Gálfinak és a POL-nak. 

DE ez itt csak a bevezető volt. 

Maradjanak közelben, mert hamarosan visszajövök városunk főméltóságainak alkalmatlanságaival.