Székelyudvarhely hőn szeretett polgármestere ismét rettenetesbe kapcsolt, mint annak idején az előző mandátumának közepe táján, amikor egymást követték a város által megnyert támogatásokról szóló közlemények.

Repkedtek a milliók dollárban, lejben, euróban. Az egyszerű ember csak kapkodta a fejét, és naponta elmondhatta a kocsmában, hogy lesz itt bizony Kánaán, vagy (Székely)földre leköltöző mennyország. Az önfényező híradások szerint annyi millió eurót nyert a város, hogy abból nem csak Székelyudvarhelyt lehetne felújítani egyik bejáratától a másik kijáratáig, hanem még a környező falvakat is- így hittük. Már aki hitte.

Az ezer decibellel beharangozott pályázati pénzekből finanszírozható nagy fejlesztéseknek nyomát sem látni a mai napig. Prosperitás, fejlődés és haladás helyett továbbra is be kell érnünk a fejetlenséggel, a poros, koszos, feltúrt és rosszul betömött útszakaszokkal, az állandó forgalmi dugókkal, a szürkeséggel, a középszerűséggel és a mindezeket kísérő egyre rosszabb közhangulattal.

Nem baj, ha nem tudtunk egy banit se elkölteni az eurómilliókból, mi továbbra is pályázunk, továbbra is nyerünk. Elkezdhetnénk gyanakodni, hogy Székelyudvarhelynek érdemes odaítélni bármilyen támogatást, mert úgy sem tudja elkölteni, így az összes megnyert pénz visszavándorolhat az államkasszába, de jól hangzik, hogy megnyerte valaki. Ráadásul székelyföldi város nyerte meg. Tehát egy panaszkodó hangot se halljon Bukarest, mindenki kussoljon arról, hogy a román központi hatalom elhanyagolja Erdélyt, vagy nem viseli szívén Székelyföld sorsát. Ők aztán (mármint a bukaresti hatalom) tényleg nem tehetnek arról, hogy mi ügyetlenek vagyunk, amit nyers székelységgel egyszerűen csak balfaszkodásnak szoktunk mondani szűkebb haveri körben.

Székelyudvarhely hőn szeretett polgármestere, a nép hőn szeretett fia legutóbb arról számolt be, hogy ismét nyertünk. Pénzt. Nem is keveset. Közel 20 milliót. Lejben. Az közel 4 millió euró.

SZÉP!- lenne, ha ezzel az összeggel is nem járnánk úgy, mint a többivel, hogy nem lett semmi belőle, de jól hangzott a választások előtt.

                                        (Fotó forrása: Gálfi Árpád polgármester hivatalos facebook oldala)

Pár nappal ezelőtt szintén egy megnyert támogatásról posztolt a polgármester. Ugyanaz a hőn szeretett. Akkor éppen egy hulladékudvar megépítésére kapott többmilliós támogatásnak örvendezett. Egyedül. Illetve nem egyedül, mert állítólag a miniszter mellett még a miniszterelnök is jelen volt a támogatási szerződés aláírásánál. Nem a magyar miniszterelnök. Az nem áll szóba már évek óta Gálfival. A román. Az még szóba áll. Jól jön neki, hogy olyan magyarokat támogathat, akik képtelenek elkölteni a pénzt, így aztán az visszakerülhet a központi kasszába, de mégsem mondhatja senki, hogy nem volt meg a támogatási szándék.

                                     (Fotó forrása: Gálfi Árpád polgármester hivatalos facebook oldala)

Szóval lesz itt hulladékudvar. Helyesebben lehetne, de nem biztos, hogy lesz.

Jó lenne, ha mégis megépülhetne az a hulladékudvar, mert hulladék az van bőven Udvarhelyen.

Ha így haladunk, már csak hulladék marad…