Udvarhelyen valami nem klapPOL: Lemondanak, vagy nem, viszont ez biztos. Vagy nem...

Ember legyen a talpán, aki az elmúlt hetek, hónapok lemondás-sorozatának ritmusos dobpergésétől megszédülve még arra is képes, hogy átlásson a szitán, mi is történik Székelyudvarhelyen, ebben a jobb sorsra érdemes városkában. Ember legyen a talpán, aki manapság képes értelmezni a székelyudvarhelyi (nem mellesleg kétharmados többséggel bejutó) POL politikai tevékenységét.

Ja? Hogy ők nem is politikusok? Akkor mit keresnek, vagy mit kerestek a politikában? Miért ragaszkodtak 2020-ban ahhoz, hogy néhány "civil" hangadó maga köré gyűjtve még pár jóhiszemű tájékozatlant, egy kölcsönkért, vagy bérelt párttal (POL) megszédítsék a székelyudvarhelyieket?

Nem izgalmas, amit tettek, de legalább bosszantó azért, mert összehoztak maguknak egy gittegyletet, telehazudták a várost összefogásukról, kitartásukról, csapatszellemről, egységről és egy kétharmados választási győzelem után megpróbálták politikai sikerként eladni a fingreszelést. Azt hitték, hogy ha a fingreszelés kellőképpen hangos, már politikának minősíthető. 

(Így indultak, ennyien indultak)

A POL-osok bűne az, hogy el akarták adni és el is tudták adni a fingreszelést városmentő politikai stratégiaként. Székelyudvarhely jelentős többségének pedig az a bűne, hogy vevő volt erre a bóvlira. Most ennek isszuk a levét.

Emlékezzünk vissza, hogy 2020-ban a "választások éjszakáján" Székelyudvarhely felett dicshimnuszoktól zengett a bethlenfalvi trágyaszagú ég, és akkor éjjel talán a téglavető cigányok gazdagodtak volna meg a legjobban, annyira kellettek volna a téglák a mellek veregetéséhez.

Azóta mi történt? Azóta az egyre fogyatkozó POL "csapat" folyamatosan háttal ül a lovon és nem értik, hogy a horizont miért távolodik. Mert azóta bizony már elég sok víz lefolyt a szennyvízzel dúsított Küküllőn, de csak azt láthattuk, hogy ha az olimpián indítanának egy "önmagunk tökönszúrása" versenyszámot, a POL csapat aranyérmet nyert volna eddig. Többször is. Egymás után.

Miközben a 2020-ban nagy lendülettel indulók most lehajtott fejű, elcsendesedett lemondókként adogatják egymásnak a polgármesteri iroda ajtajának kilincsét, lassan elfogytak a bérelt pártjuk listájáról, de a megmaradtak még mindig mentegetőznek nyilatkoznak:

- Látják, hogy az általuk két éve támogatott Gálfi Árpád teljesen alkalmatlan a városvezetésre (én már 2016-ban is láttam)

- A választások előtt is látták, de a kisebb rosszat akarták támogatni 

- Most már lemondanának, de mondjon le Gálfi is

- Ha nem mond le Gálfi, akkor ők sem. Legalábbis azok nem, akik még megmaradtak a hiányos csapatban

- Ha mégsem mondanak le, akkor ők akarják jelölni újra az alpolgármestert a megüresedett székbe. Abba a székbe, amelyiket ők szabadítottak fel.

Ha a 2020-as választások óta tapasztalt "politikai" megnyilvánulásokra, és nyilatkozatokra keressük a magyarázatot, talán a legjobb választ Hervey Cleckley könyvéből, Az épelméjűség álarca (The Mask of Sanity) című könyvből hámozhatjuk ki: 

"A pszichopata tökéletesen szalonképes, pontosan tudja, mennyi szenvedést tud cselekedeteivel okozni környezetének, csak éppen nem törődik vele..... A veszélyt az is növeli, hogy a pszichopátiás ember... gyakran igen jó intellektusú, simulékony modorú ember, aki kedvességével még a szakembert is megtéveszti. A pszichopata embert leginkább a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi.... a pszichopaták nagyon jól elő tudják adni magukat, mindig, de mindig valaminek és/vagy valakinek az áldozatai, ellenük a világ összeesküdött, pedig valójában zsenik."

Kétségbeejtő, hogy ezek a bérelt pártból észt osztani akaró emberek, az általuk korábban támogatott, de most lemondásra felszólított vezérükkel együtt egyetlen megvalósításról, vagy megoldásról sem tudnak beszámolni, de a problémákat legalább kezdik a nevükön nevezni.

Az egyik fajsúlyos probléma az, hogy annyira hiányzott Gálfinak ez a csapat és annyira hiányzott ennek a csapatnak is Gálfi, mint vasorrú bábának a mágnes. De ez legyen az ők problémájuk.

A mi legnagyobb problémánk, Székelyudvarhely legnagyobb problémája az, hogy ezek továbbra is játszadozni szeretnének a mi jövőnkkel, mint debil gyerek a gyufával. Másfél esztendeje úgy ünnepelték őket, mint a város megmentőit, ma pedig fejvakargatva kérdezzük, hogy biztos, hogy Bunta, vagy Szász Jenő rosszabbak voltak?

Van azért jó hírem is: Ha egy újabb közelgő világvége híréről olvasunk majd, nekünk nem kell elcsüggedni. Bármilyen világvége jóslattól mi még nyugodtan tervezhetünk nyaralást és a fagyasztóban tárolt húsokat se kell kiolvasztani, nem kell megenni hamar, mert Székelyudvarhely legalább 30 évvel le van maradva a legközelebbi falvaktól is. Minket semmilyen közelgő világvége nem érintene. Talán ennyi az összes érdeme Gálfinak és a POL-nak. 

DE ez itt csak a bevezető volt. 

Maradjanak közelben, mert hamarosan visszajövök városunk főméltóságainak alkalmatlanságaival.